Fanfic fordítás: Az a három szó - 40. fejezet


Meg is érkezett a mai Az a három szó fejezet, amelyben Tris egy kissé kínos beszélgetésbe, majd mókába keveredik, mielőtt csak úgy mellékesen végigmenne a félelemutazásán. Tiszta izgalom lesz! :)

Köszönjük Mártinak a fordítást. Jó olvasást!
Az eredeti történetet ITT találjátok!




40. fejezet



TRIS


Kéz a kézben sétálunk az ebédlő felé reggelizni. Nem tudom letörölni a vigyort a képemről. Soha nem képzeltem, hogy egyszer így fogom magam érezni, mint most. Tudom, hogy ma lesz a félelemutazásom, de ezen gondolkodok most a legkevésbé. Nem tudtam, hogy tudok így érezni. Soha nem gondoltam, hogy így fogok érezni.

Mivel az Önfeláldozók között nőttem fel, soha nem gondoltam volna, hogy lesznek ilyen érzéseim. Tudom, hogy ha az Önfeláldozóknál maradtam volna, férjhez mentem volna, valószínűleg nem szerelemből, hanem hogy biztosítsam a következő nemzedéket. Tudtam, hogy mint feleség, köteles lennék bizonyos dolgokat megtenni a férjemmel. De azt nem tudtam, hogy képes leszek annyira élvezni, mint az emberek mondják.

Bemegyünk az ebédlőbe, és leülünk a barátainkhoz. Tudom, hogy meg kellene próbálnom levakarni a mosolyt, amit az arcomon ragadt, de képtelen vagyok. Christina velem szemben ül, és áthatóan bámul. A tojással teli villámat a számhoz emelem, amikor Christina felkiált.

- Ó, Istenem, csak nem?

Mindenki odafordul, és Christinára néz. Érzem, hogy a forróság elönti az arcom és a nyakam.

- Mi van? – kérdezi Uriah, akinek fogalma sincs, mi történik.

- Megtetted. Az arcodra van írva. Ragyogsz – mondja.

- Christina – mondom olyan erőteljesen, amennyire csak tudom. Nem akarom, hogy még több figyelem irányuljon rám.

- Tris – majdnem kiabál.

Felkapom a villámat, és megdobom tojással.

- Fogd be – mondom. Bár próbálok nem nevetni, nem akarom, hogy az összes Bátor tudjon Tobiasról és rólam. Még mindig kicsit Önfeláldozó vagyok, és ez tényleg személyes dolog.

A tojás Christina arcán landol, ő pedig viszonozza. Sajnos tojással a szemében nem céloz jól, és Uriah-t találja el.

- Hé – kiált fel Uriah. Aztán ő is elkezdi szórni az ételt a tányérjáról Christina felé.

Nem telik bele sok idő, és mindannyian kaját dobálunk egymásra. Ez tényleg vicces, és próbálok nem nevetni, amikor Uriah eltalálja az arcomat egy vajas pirítóssal. Vissza akarom dobni, de elhibázom, és átrepül a szomszéd asztalhoz. Uriah, Zeke és Christina majdnem sír a nevetéstől, amikor hirtelen ennivaló száll felénk a másik asztaltól. Ezután nem egymást célozzuk, hanem a mögöttünk levő asztalnál levő embereket.

Most már étel röpköd és találja el az embereket a többi asztalnál is. Kis idő múlva az egész ebédlő egy hatalmas kajacsata. Csupa vaj az arcom. Tojás van a hajamban, a ruhámon az elképzelhető összes reggeli étel megtalálható. Megfordulok, és Tobiasra nézek, aki nevet, és őt is kaja borítja.

Az ebédlő csupa kosz, és mindenki az, aki itt van. Ez jó módja a feszültségoldásnak, mielőtt ma végigmegyünk a félelemutazásunkon. Kinyílik az ebédlő ajtaja, és Max és Shane lép be. Mindenki abbahagyja az ételdobálást, és a két vezetőre néz. Ha valamikor bajba kerülünk, az most lesz.

Max körbenéz a teremben, és megáll, amikor meglátja az asztalunkat. Megszólal. – Tudhattam volna. Takarítsátok el ezt a mocskot, mielőtt elmentek. – Max és Shane sarkon fordul, és mosolyogva hagyják el az ebédlőt. Ezt szeretem legjobban a Bátrakban; még a vezetők is engedik, hogy a tagok szórakozzanak. Ez soha nem történhetett volna meg az Önfeláldozóknál.

Megint Tobias felé fordulok, ő pedig csak lehajol, és megcsókol. Christina odajön, széthúz minket és megszólal. – Később mindent el fogtok mondani nekem. – Én csak a szememet forgatom, és visszabújok Tobias karjaiba.

- Azt hiszem, sok takarítanivalónk van – mondom.

- Ja, azt hiszem, igazad van – válaszol Tobias, és mindketten nevetünk.



***


Mire a félelemutazás szobához érünk a végső vizsgánkra, az egész Bátor-központ őrületbe és káoszba fullad. Ha azt gondoltam, hogy a reggeli kajacsatánk őrült volt, tévedtem. Az semmi sem volt ahhoz képest, amilyenek most a Bátrak. Nagy nap ez a mai a Bátraknál. Csak az alapvető személyzet dolgozik, mindenki más szabadnapot kapott, és legtöbbjük délre már részeg.

A félelemutazás szoba előtt ülünk. A legtöbb Bátornak született már végzett. Tobias mondta nekem, hogy ő nem fogja figyelni a vizsgát a többi vezetővel. Ezzel akar nekem némi magánéletet biztosítani, és én döntöm el, hogy elmondom-e neki, hogy mik a félelmeim. Tudom, hogy úgyis el fogom neki mondani, de ez akkor is kedves gesztus. Lauren ül a helyén, ő pedig kezeli a számítógépet, és beadja a szérumot.

Olyan, mintha órák óta itt ülnék. Látom, hogy lassan elfogynak az emberek a szobából, ahogy végeznek a félelemutazásukkal.

- Tris – szólít Tobias. Felnézek, és gondolom: „Végre!”. Tobiashoz sétálok, aki a nyakamhoz illeszti a tűt, és megkérdez: - Kész vagy?

Picit bólintok. Tudom, hogy készen állok.

- Légy bátor, Tris – mondja. Belépek a szobába, és azt kívánom, bárcsak tudnám, milyen sorrendben jönnek a félelmeim. Tudom, hogy pillanatokon belül megtudom. Előre-hátra ringatom magam a lábujjam párnáin, amíg várom, hogy elkezdődjön az első félelmem. Levegő után kapkodok.



NÉGYES


Annyira ideges vagyok Tris miatt, ahogy belép a félelemutazás szobába. Nincs kétségem, hogy minden rendben lesz, de eszembe jutnak az érzések, amiket akkor érzel, amikor elkezded. Nem látom innen, hogy mivel szembesül, de ahogy figyelem a mozgását, ad némi támpontot, hogy mi történik.

Figyelem, ahogy Tris leguggol, a kezével tapogat valamit. Aztán felvesz egy tárgyat. Egy fegyver lehet, mert úgy látszik, mintha a levegőbe lőne. Megáll, aztán leengedi a kezét. Egy félelemnek vége, de nem tudom, hánnyal kell még szembenéznie.

Tris újra leguggol, a kezei végigfutnak valamin, talán egy falon. Aztán a tenyerével elkezdi ütni azt, amit én falnak gondolok. Úgy tűnik, semmi sem történik, és látom a pánikot az arcán. Nyugodj meg, Tris – gondolom magamban. Meg kell nyugodnia, hogy továbblépjen. Most valószínűleg egy másik falnak dől, és rúg, minden erejét beleadva. Azon gondolkodok, hogy a bezártságtól fél-e, hiszen úgy tűnik, falak vannak körülötte. Elkezdi ököllel ütni, én pedig látom az arcán, hogy mennyire összpontosít. Hirtelen abbahagyja az ütést, és megrázza a kezét. Újabb félelem letudva – gondolom.

Most úgy néz ki, mintha körbe lenne véve. A teste körbefordul, és mintha próbálna kapaszkodni valamibe. Látom, hogy összerezzen, és a szívem a torkomban dobog. - Koncentrálj, Tris, meg tudod csinálni – suttogom magamnak. Még mindig forog körbe, és bármi is történik vele, fájdalmat okoz neki. Egy kiáltás hagyja el az ajkát. Minden csepp erőmet össze kell szednem, hogy ne fussak oda segíteni, ahogy ő segített nekem a félelemutazásomban. Előrenyújtja a kezét, látom, hogy remeg a karja, de tovább húzza magát előre. Felkel, és futni kezd.

Látom, hogy mély lélegzetet vesz, és tudom, hogy túl van egy újabb félelmen. Ez három. Tris próbálja mozgatni a karját, de úgy néz ki, leköti vagy lefogja valamilyen ismeretlen erő. Látom, hogy beszél, de nem tudom, mit mond, vagy kinek. Ebben a félelemben sokkal nyugodtabbnak látszik. Újra beszél, aztán mosoly terül szét az arcán. Egy újabb félelem teljesítve.

Úgy tűnik, belépett egy újabb félelembe. Zavarodottság látszik az arcán. Lehet, hogy ezzel a félelemmel még nem szembesült, nem vagyok benne biztos, de így érzem. Látom, hogy megfeszül a teste, pislog, aztán körbefordul. Mintha több ember lenne ott vele. Mereven bámul valakit, és a keze megmozdul, miközben továbbra is bámulja azt, aki ott van. Azt hiszem, megint egy fegyvert vett fel, és felkiált. Leguggol, és látom, hogy gondolkodik. Egy pillanatig ül a padlón, aztán tapogat, hogy eltoljon valamit, talán egy ajtót, de nem biztos. Most elmosolyodik, ami jó jel, továbbmászik, aztán látom, hogy mély lélegzetet vesz. Annyira jól csinálja, nagyon büszke vagyok rá.

Megint feláll, és valamit tart a kezében. Az ujjait valami köré fonja, amit én egy fegyvernek képzelek, és a mutatóujja talán a ravaszra görbül? Az arckifejezéséből arra következtetek, hogy a legrosszabb félelmével néz szembe. Megrázza a fejét, és hallom, hogy azt mondja „Nem”. Szerintem négy vagy öt ember felé néz. Felkiált: „Fogd be!” A szívverése felgyorsul, ahogy a számítógépen látom. Gyerünk Tris, nyugodj meg. Behunyja a szemét, és az előbbi arckifejezés jelenik meg az arcán. Gondolkodik. Szinte hallom, ahogy az agytekervényei dolgoznak. Érzem, hogy az én szívverésem is felgyorsul. Gyerünk Tris, mondogatom magamban, annyira szeretném, hogy túl legyen rajta. Elveszi a mutatóujját, és leejti a kezét. Aztán hirtelen újra felemeli a kezét, és ha fegyver van a kezében, akkor a saját homlokához emeli. Szinte úgy érzem, a saját félelemutazásomban vagyok, ahogy figyelem őt. Látom, hogy megmozdul az ujja, aztán kigyúlnak a fények. Fellélegzek. Hála istennek, vége. Majdnem azt kívánom, bárcsak benn lehettem volna a többi vezetővel, nem lett volna ilyen nehéz figyelni, ha láttam volna, amit ő látott.

Kinyitom az ajtót, és belépek a szobába. Apa, a többi vezető és Lauren követ.

- Gratulálok, Tris – mondja Apa mosolyogva. – Sikeresen túljutottál a végső megmérettetésen.

- Köszönöm – mondja.

Megfogom a kezét, és elkezdem kifelé húzni a szobából.

- Van két óránk a bankett előtt. Ott fogják bejelenteni a rangsort – mondom.

A lakásom felé sétálunk, amikor kiáltást hallok.

- Tris! – Apa fut felénk. Megállunk, és megvárjuk. – Tris, a többi vezető és én szeretnénk neked egy vezetői állást felajánlani – mondja. Ez azt jelenti, hogy ő lett az első. Tényleg büszke vagyok rá. – Nyugodtan gondold át, de a holnapi választás előtt muszáj tudnom a válaszodat. Shane nyugdíjba vonul, és úgy döntött, marad és felkészít téged, amíg úgy érzi, át tudja neked adni a pozícióját. Ez nagyszerű lehetőség, Shane-nek hatalmas tudása és tapasztalata van. Szóval, remélem, alaposan megfontolod.

- Köszönöm, Max, úgy lesz – mondja Tris.

- Nos, érezzétek jól magatokat a banketten. Biztos nem lesz nehéz, ha a fiammal és az őrült barátaival leszel – mondja Apa megveregetve a hátamat, és elindul a lakása felé.

- Gyere – mondom, és a lakásom felé vonszolom. – Lehet, hogy pihennünk kéne az este előtt, mert azt hiszem, hogy kicsit vad lesz az éjszaka.


2 megjegyzés:

  1. A kaja csata rész nagyon jó volt. Cristina-t én leütöttem volna. Köszönjük Márti a fordítást!

    VálaszTörlés
  2. A kajacsatát én is nagyon bírtam. Néha ki kell egy kicsit engedni a gőzt. És a Bátrak nagyon értenek ehhez!
    Hát, Christina meg már csak ilyen, vérbeli Őszinte, hiába váltott csoportot! XD
    Köszi, hogy írtál!

    VálaszTörlés