Fanfic fordítás: Feltámadás A befejezés - 34. fejezet


FIGYELEM! CSAK AZOK OLVASSÁK EL, AKIK OLVASTÁK A HŰSÉGEST!
Ez már a folytatás, ha még nem olvastad az elsőt, ITT megteheted!

Itt a szerda, és vele az új Feltámadás fejezet! Azonban szomorú hírt kell közölnöm: ez a rész bizony nagyon kurta lesz, és nem mellesleg az Epilógus... Úgyhogy itt a történet vége. Azonban ne csüggedjetek, mert még három héten át vár titeket egy-egy kiegészítő fejezet, így még velünk marad kicsit a sztori, mielőtt végső búcsút vennénk tőle.

Köszönjük Mártinak a fordítást! Jó olvasást a fejezethez!

Az eredeti történetet ITT találjátok!
 


34. fejezet



EPILÓGUS

Négy évvel később 



Nyílt levél Evelyn Johnsonnak a fiától, Tobias Eatontől 



Szia, Anya!

Ez butaságnak tűnik.

Nincs hová küldeni, és azt sem igazán tudom, hogy mit akarok mondani.

Tris ragaszkodik hozzá, hogy ez valahogy segíteni fog, én pedig hajlok rá, hogy hallgassak rá, mert immár majdnem ötévnyi házasság után kezdem úgy gondolni, hogy mindig igaza van.

Semmi sem változik.

Hiányzol.

Minden percben.

Minden nap.

Butaságnak tűnik, mert amikor fiatal voltam, évekig azt hittem, hogy halott vagy, valahogy ez most mégis más.

Már négy éve, és kezdem végül elfogadni a tényt, hogy soha nem fogok kódolt üzenetet kapni tőled, hogy még mindig életben vagy.

Sok hibát követtél el, Anya.

Hibákat, amiket bárcsak ne követtél volna el, de soknak megértem az okát, és hiszed vagy sem… Nem hibáztatlak.

Csak azt kívánom, bárcsak elmondhattam volna neked.

Négy év eltelt, és annyi minden történt, amit szeretnék elmesélni neked.

Ami a legfontosabb, bárcsak mesélhetnék a gyönyörű unokáidról.

Négy évvel ezelőtt ezen a napon, Tris életet adott a legszebb kislánynak, akit valaha láttam.

Ő olyan okos, szép és vicces. Pontosan olyan, mint Tris, kivéve, hogy hihetetlenül makacs, mint én.

Azon a napon, amikor a lányom megszületett, megtanultam, milyen egész szívvel szeretni, és azt hiszem, ezt segített nekem megérteni téged, és sok döntésedet.

Caralynn Eve Eatonnek neveztük el.

Cara után neveztük el, akit ismertél, és Lynn után, akit nem ismertél.

Az Eve-t miattad választottam.

Legtöbbször „Lynnie”-nek szólítjuk.

Az apává válás egy folyamat volt.

Időbe telt megtanulni, hogy hogyan tudom kezelni a dühöt, hogy más legyen, mint Marcus romlottsága és gonoszsága.

Anya, sokkal inkább olyan vagyok, mint ő, mint azt gondoltam.

Ez sokkal jobban megrémít, mint elismerem, de Tris mindig itt van velem, és segít lélegezni, és emlékeztet rá, hogy az én haragom nem olyan, mint Marcus gyűlölete.

Szeretem a gyerekeimet, és nem hiszem, hogy Marcusban valaha is megvolt ez a képesség.

Caleb Prior feleségül vette Carát körülbelül hat hónappal Caralynn születése után.

Tudom, hogy mindig kedvelted őt, és szeretnéd tudni, hogy boldog. Ezerszer boldogabb, mint amilyen velem valaha volt, és ez hihetetlenül megnyugtató.

És újra tud járni.

Időnként lassú, és a lépcsők még nehézséget okoznak neki, de legtöbbször rendben működnek a lábai.

Kevesebb, mint egy évvel később, Cara életet adott egy kislánynak. Az orvosok ragaszkodtak hozzá, hogy nem lesz képes teherbe esni, és kihordani egy gyermeket, de Cara a legerősebb akaratú és legmakacsabb ember, akit ismerek.

Ha gyereket akar, akkor lesz is neki.

Prescottnak nevezték el, és ő és Caralynn inkább testvérek, mint unokatestvérek.

Cara és Caleb szinte egyidőben diplomázott le orvosként.

Caleb általános orvos, Cara pedig leginkább a laborban dolgozik kutatóként.

Én tanítani kezdtem, körülbelül akkor, amikor Prescott született.

Gyorsan rájöttem, hogy a politika nem igazán az én területem.

Mindig is szerettem edzeni a felavatottakat, úgyhogy visszatértem a gyökerekhez.

A katonai részleg most teljesen máshogyan működik.

Újoncokat edzek.

Háborús stratégiát, harci technikákat és stresszkezelést tanítok.

A világ alapvetően megnyugodott, és nem várunk újabb genetikai háborút, legalábbis nem olyat, amilyent Marcus akart, de a politikai vezetők fel akarnak készülni mindenre, így sok időt áldoznak a katonai részlegre.

Az információ, amit Caleb ellopott a főhadiszállásról, elég hasznosnak bizonyult arra, hogy meggyőzzük a világot, hogy a „genetikailag sérült” nem jelent „genetikailag elavultat”.

Sikerült a legtöbb emberről lemosni a bélyeget, és ez a fontos.

Tris részmunkaidőben a NOVÁ-nál dolgozik oktatóként, de az idő legnagyobb részében főállású anya.

Shauna és Zeke Indianába költözött és összeházasodtak. Két gyerekük van, Lindsey és Michael.

Minden ünnepen meglátogatnak, vagy ha nem, akkor kapunk képeket.

Uriah és Savannah Dél-Afrikába költöztek majdnem három éve, hogy segítsenek létrehozni egy NOVA intézetet.

Utoljára Cara és Caleb esküvőjén láttuk őket.

Sok időbe telt Savannah-nak, hogy feldolgozza Gabe halálát, de szerintem a cél, amit Dél-Afrika adott neki, több erőt ad neki, mint bevallja.

Van egy „Gabe” tetoválása a csuklóján, és egy kis „G” medált visel a nyakában aranyláncon minden nap.

Mindig is csodálni fogom az erejéért.

Szinte minden héten kapunk tőlük egy teherautónyi fényképet.

Ahogy Caralynn idősebb lett, és a szívem kitárult, rájöttem, hogy van még hely az életünkben másnak is, és mielőtt tudtam volna, már útban volt az újabb baba.

Ezúttal Tris fiút szült.

Még jobban meg voltam rémülve, mint legutóbb, de ahogy megláttam őt, minden félelmem és szorongásom elszállt.

Tris úgy döntött, hogy a fiunknak a Lincoln Andrew Eaton nevet adjuk.

A Lincoln nevet egy régi történelemkönyvből vette, amit a könyvtárban talált még régen, az Andrewt pedig természetesen az apja után.

Jelenleg Lincoln csak örömet jelent nekem.

Tökéletes, és te is büszke lennél mindkettőjükre.

Bárcsak itt lennél, és találkoznál velük, de beszélni fogok nekik rólad, és a bátorságodról.

El fogom mondani nekik, hogy végül tőled tanultam meg, hogy mit jelent szülőnek lenni, Anya.

Soha nem volt lehetőségem megköszönni, és azt hiszem, ez tart ébren éjszakánként leginkább, úgyhogy, köszönöm, Anya.

Köszönöm, hogy kockára tetted az életedet miattam.

Köszönöm, hogy lehetőséget adtál nekem a boldogságra.

Köszönöm, hogy azt mondtad, hogy nagyszerű ember vagyok, mert biztosan nem hittem el, amíg nem mondtad.

És megbocsátottam neked.

Megbocsátottam mindent és szeretlek.

Örökké.

Trisnek igaza volt.

A mázsás súly, amit az utóbbi években a vállamon cipeltem, most kicsit könnyebbnek tűnik.

Köszönök mindent.

Hiányzol.

Szeretünk.

(Igen, Tris is.)

Szeretettel, fiad, Tobias



5 megjegyzés:

  1. Ez...nagyon..aranyos, szomorú, és rövid lett!
    Nagyon nagyon sajnálom hogy vége :/ Ez volt a kedvencem az összes Fanfic közül :) De örülök hogy ennyi minden jó történt mindenkivel :))
    Természetesen Trisnek és Tobiasnak örülök a legjobban, na meg persze a kicsiknek :D
    Mindig is vártam a szerdákat, mert tudtam hogy tovább olvashatom a történetet :3 Nagyon sajnálom hogy vége, olyan érzés van most bennem mint amikor végeztem a hűségessel :( Szomorúság!!
    Nagyon köszönjük ezt a sok fordítást, és remélem azért még tartogatsz meglepetéseket :P

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szerettem ezt a fejezetet. Szeretem tudni, hogy mi történik a szereplőkkel a sztori után. :)
      Örülök, hogy tetszett a fici, nekem is ez volt az egyik kedvencem... (persze, kicsit "saját gyerek")
      Hiányozni fog a fordítás, és hogy lesz-e meglepetés, azt még én sem tudom. Vannak ötleteim, hogy mit kéne fordítani, de nem tudom, nekiálljak-e, és ha igen, akkor mikor.
      Majd még megálmodom... :)
      Köszönöm, hogy írtál! Puszi

      Törlés
  2. Hát sajnos ez is elérkezett :( Bár igaz, hogy még nincs teljesen vége, de azért egy kicsit mégis.
    Nekem is nagyon tetszett ez a rész. Én is szeretem tudni, hogy mi történt a szereplőkkel.
    Annyira el tudom őket képzelni, ahogy ott játszanak a két kis pöttömmel. És végre teljesült az álmuk. Csendben, békességben élnek, együtt vannak, és hatalmas a boldogság.
    Mondjuk azon kicsit meglepődtem, hogy Tobias ennyire hasonlít Marcusra. Mert a kiélezett helyzetekben még megérteném, hogy elhatalmasodik rajta a düh, és nehezen uralkodik magán, de ebben az idilli állapotban nem tudom, miért tombol benne ennyire a harag.
    Örülök, hogy a többiekről is szó esett, és hogy mindenkinek sikerült rendezni a sorsát.
    Szerintem kicsit mi is megbocsátottunk Evelynnek, nemcsak Tobias.
    Köszönöm szépen a fordítást, Márti! Szuper vagy!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Fájó szívvel búcsúztam a történettől. (igaz, három egyfejezetes még hátravan...)Mindig is ez marad a kedvencem, talán azért, mert egy kicsit a sajátomnak is érzem.
      A két picurkát szívesen megnéztem volna én is...
      Azért Tobias és Marcus között van egy nagy különbség, Tobias tud szeretni, de Marcusból ez a képesség teljesen hiányzott.
      Köszönöm, hogy írtál! Puszi

      Törlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés