Fanfic fordítás: Megint te - 15. fejezet


Íme itt van a Megint te 15. fejezete! Tris elrángatja magával valahova Négyest, de vajon hova? Ismét egy aranyos fejezetet olvashattok. :)

A fordítás Márti érdeme!

Az eredeti történet ITT olvasható.




15. fejezet – Barátság




NÉGYES


- Eljössz velem valahová? - kérdezi. 

Megint rám tör az az érzés. Ideges, de izgatott vagyok. Van valami Tris körül, valami annyira frissítő, hogy állandóan vele szeretnék lenni.

- Persze. Hová? 

- Az meglepetés! - Az ajkába harap, és rám mosolyog. Ettől a gesztustól, biztos vagyok benne, hogy a világ bármelyik férfi bármit megtenne neki. 

Követem a vonathoz, és felugrunk. Akarva-akaratlanul is meglököm, így nekem esik. Megragadom a derekát, hogy megtartsam, az ujjaim a fedetlen bőréhez érnek, amitől elektromosság fut végig az ujjaimon. 

- Szándékosan csináltad - mondja, elhúzódva tőlem. 

- Nincs rá bizonyítékod, és igazán nem szeretem a vádaskodást, Tris.

Nevet, és eltol magától. 

Nagyon kevés ember van, aki ki tudja hozni a Tobias-oldalamat. Már nem utálom magam annyira, amikor ilyen vagyok, és örülök, hogy Tris láthatja, hogy nem vagyok egy halom vasszög, ahogy a beavatása elején nevezett. 

- De most komolyan, hova megyünk?

Nem válaszol, csak kilök a vonatból, és utánam ugrik. 

- Itt vagyunk.

Felnézek a magas épületre, a félelem és a harag pedig azonnal elönt. Ez az az épület, ahol a kötélpálya van. Miért hozott ide? Ismeri a félelmemet, ráadásul ő segített megúszni a csúszást a múlt héten. 

- Jól vagy? – kérdezi. Most viccel velem?

- Mi a fene ez, Tris? – kiáltok rá. 

- Hé, mi a baj? Mit csináltam? – Próbál nyugodt maradni, ez pedig még jobban idegesít. 

- Milyen rohadt vicc ez? Tériszonyom van, Tris! Nem tudom megtenni, oké? Azért hoztál ide, hogy megalázz? Istenem, micsoda egy ribanc vagy!

Bánom, hogy kimondtam azt az utolsó mondatot. Nem akartam, de csalódtam benne. Egy darabig nem mond semmit, csak bámulja a lábát, és úgy néz ki, mint aki mindjárt felrobban, és kinyír. 

- Én soha nem mondtam, hogy le fogunk csúszni. És elég hülye dolog, hogy egyáltalán ezt feltételezed az után, ami múlt héten történt. Különben is, az hogy félsz a magasságtól nem szégyellni való dolog, főleg, ha azt nézzük, hogy csak négy félelmed van, te seggfej – mondja, forr benne a méreg. 

Ezt elszúrtam. A fenébe. 

- Istenem, sajnálom. Annyira sajnálom. Tris, én nem úgy értettem… Sajnálom, csak tényleg próbálom leküzdeni, és annyira saj…

- Hagyjuk. Tényleg rendben van. Csak idióta vagy. 

Ezzel nem vitatkozom.

- Kövess – mondja szigorúan. Teszem, amit mond. Jobban kellene bíznom benne.

Az épület mögé vezet, én pedig már nagyon kíváncsi vagyok. Ez a hely egy szeméttelep, egy elhagyatott sikátor a városban. Hűvös van, és kevés a fény. A hangulat sötét, komor és lehangoló. Miért vagyunk itt?

Hirtelen világos lesz, én pedig felnézek. Tris biztosan felkapcsolt valami lámpát. Ránézek. Egy dobozt tart a kezében, ami tele van flakonokkal. Minden flakonnak más színű a fedele. Miért van a kezében egy doboz festékspray?

- Mi folyik itt? – kérdezem. 

- Mutatni akarok valamit. Fordulj meg!

Ahogy megfordulok, le vagyok nyűgözve. A csúnya, de hatalmas falat a legszebb dologgá változtatta, amit valaha láttam. A freskó színekből, mintákból, rajzokból, nyomatokból, képekből áll, és egyszerűen megmagyarázhatatlan. Annyira bonyolult, hogy napokig lehetne elemezgetni. Látom a csoportok szimbólumait, a madarakat, amelyeket a kulcscsontján visel, látom a szakadékot, annyi mindent látok, hogy fel sem fogom. 

- Hűha... – Ennyit tudok kinyögni. 

Elmosolyodik. 

- Tetszik?

- Hogy tetszik, az nem kifejezés. Tris, te egy művész vagy! Hogy csináltad? Ez elképesztő!

- Köszönöm, azt hiszem. Egyik éjjel kijöttem ide, hogy kiszellőztessem a fejem. Megláttam a festékeket, meg a falat, hát elkezdtem festeni. Tudom, hogy a művészet a Barátságosakra jellemző, de nem tehetek róla.

Megmutatkozik hát az Elfajzottsága. De ezt nem mondom ki hangosan. Ez olyasmi, amit csak ő, Tori és én tudunk. 

Elképesztő. Minden, ami vele kapcsolatos. Szavakkal nem tudom kifejezni, mennyire lenyűgözött. 

- Mesélj róla – mondom, szinte a nyálamat csorgatva.

Nevet a lelkesedésemen.

- Miről?

- Bármiről, mindenről!

- Nos, mindig, amikor ide jövök, festek hozzá egy kicsit. Láthatod, hogy elég sokat járok ide. Még soha nem mutattam senkinek, úgyhogy meglep, hogy tetszik neked.

- Senkinek nem mutattad még? Igazán megtehetted volna, úgy értem, ez egy mestermunka. Híres lehetnél, még híresebb, mint most vagy, Miss Első Ugró.

Elpirul.

- Nem tudom. Nem igazán szeretném, ha az emberek tudnának róla. Ez olyan személyes dolog. Mint egy napló, csak festményben. 

- Akkor nekem miért mutattad meg?

Még jobban elpirul.

- Nem tudom. 

Egymásra nézünk, aztán azt veszem észre, hogy alig néhány centire állunk egymástól. Ha egy kicsit közelebb mennék…

- Szóval, segítesz nekem? – szakít félbe. 

- Miben?

- A festésben, természetesen. – Mosolyog, és a kezembe nyom egy flakont. 

- Ó, ez nem hiszem, hogy nekem menne.

- Én is azt hittem. 

Vigyorog, és elkezd festeni egy kis mintát. Nem tehetek róla, de bámulom. Aztán felveszek egy flakont, és próbálom utánozni. A minta nem sikerül rosszul, de közel sem olyan jó, mint az övé. 

Egy idő után összeráncolja a homlokát. 

- Mi van?

- Olyan önző, amit csinálok. Mindig összeszidtak, amikor szívecskéket firkáltam a jegyzeteimre. Nem is akarom tudni, hogy az apám mit szólna, ha ezt látná. 

Annyira szomorúnak látszik. Olyan szívesen elmondanám, hogy ki vagyok. De ez most nem tűnik jó időnek, és jó helynek sem. 

- Biztos vagyok benne, hogy büszke lenne rá, hogy ilyen tehetséges lánya van. Komolyan, még egy Szerencsétlen is odalenne ezért – mondom, hogy megnyugtassam.

Rám mosolyog, de aztán megint ráncolja a szemöldökét. 

- Utálom azt a szót. Szerencsétlen.

Rögtön rosszul érzem magam, hogy úgy szólítottam, amikor először találkoztunk. Fúj egyet, aztán visszafordul a festéshez. 



TRIS


Miután elpakolunk, elindulunk vissza a vonathoz. Épp amikor felugranék, Négyes megragadja a karomat.

- Várj, Tris.

- Igen?

- Nézd, igazán sajnálom a kötélpályás dolgot. Nem gondolom, hogy ribanc lennél. Te inkább csodálatos vagy.

Ez olyan kislányos dolog, de szó szerint úgy érzem, hogy remeg a szívem. Épp most mondta, hogy csodálatos vagyok.

- Köszönöm, Négyes.

Csendben állunk. Úgy néz ki, mintha akarna mondani valamit. 

- Fel akarok menni – buggyan ki belőle.

- Tessék?

- Le akarok csúszni a kötélpályán. 

Tudom, hogy csak azért mondja, hogy bebizonyítsa: nem gyáva. Nem akarja megtenni.

- Négyes, nem kell bizonyítanod semmit nekem, hiszen tudom, hogy nem vagy gyáva, és mindenki más is tisztában van vele. 

- Kit érdekel mindenki? És lehet, hogy neked semmit nem kell bizonyítanom, de nagy szükségem van rá, hogy magamnak bebizonyítsam.

Erre nem tudok nemet mondani. Megértem. 

- Rendben – válaszolom.


11 megjegyzés:

  1. Drága Márti! Ez a rész is nagyon aranyos volt, köszönjük a munkádat. Remélem Négyes (valahogy nem tudom másképp hívni) legurul abból a toronyból és legyözi a félelmét! Azt a festményt, amit Tris készített szívesen megnézném. :) Sicu555

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Úgy veszem észre, te a jövőbe látsz. Vagy olvastad már a ficit. XD A festményre én is kíváncsi lennék. Köszi, hogy írtál. Nagyon szeretem olvasni a véleményeteket. Puszi

      Törlés
  2. Már olvastam előbb is, de csak most lett időm írni.
    Ez a fejezet oltári jó volt!! És Négyest a "leribancozós" jelenetnél kicsit megutáltam, de amikor utána elkezdett mentegetőzni, hát az nagyon cuki volt.
    A barátnőim nem nézhettek kicsit sem hülyének, hogy állandóan vigyorgok, miközben mentünk matektanárhoz xD
    Köszi, Márti a fordítást, puszi!! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szívesen megnéztelek volna, ahogy vigyorogsz. Gondolom, a barátnőid rájöttek, hogy nem a matektanár miatt van olyan jó kedved. XD A ribancozós jelenet nekem nagyon tetszett. Élvezem ennek a ficinek a fordítását, és örülök, hogy tetszik nektek. Puszi

      Törlés
    2. Hááát, elméletileg a barátnőim videóztak, vagy valamo hülyeséget csináltak. Ha sikerül szereznem képet, elküldöm xD A matektanár miatt is jó kedvem volt. Van egy cuki kisbabája és végigröhögjük az egész időt. xD

      Törlés
    3. Aha, szóval nem is matekozni mentetek, hanem babázni. :)
      Várom a képet! XD

      Törlés
  3. Ettől a cukiságtól majdnem elolvadtam.*-*
    Tris,mint graffitis csaj? Hát ez új,de nagyon tetszik.
    Négyesre én is picit megharagudtam,de szerencsére hamar rendbe hozta a dolgokat.
    Négyes legyőzi a félelmét,de én biztos vagyok benne,hogy csak Tris kedvéért és csak kifogás ez a ,,magamnak szeretném bebizonyítani,hogy nem vagyok gyáva,, dolog.
    Várom a kövit,és köszi Márti a fordítást.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én Négyesre valahogy nem tudtam haragudni, mert megértettem a reakcióját. De egyébként tényleg cuki volt ez a fejezet. Köszi, hogy írtál. Puszi

      Törlés
  4. Jaaj hát ez nagyon kis cuki volt *-* Mikor Négyes " leribancozta " Trist fölnéztem a telefonomból ilyen :- Ezt TE se gondoltad komolyan fejjel... Viszont gyorsan jóvátette mikor azt mondta neki,hogy csodálatos :3 Komolyan mondom alig várom hogy péntek délután hazajöjjek és elheverjek az ágyon miközben ezt a csodát olvasom ^3^ Vajon a következő részben más is fog történni azon kívül,hogy Négyes lecsúszik ??? ( Őrült fangirl mosoly xd ) Nagyon tetszik,hogy Tris átment graffitisbe :D Csak én gondolkoztam el azon,hogy lerajzolom Tris munkáját ? Köszönöm a fordítást,most is szuper lett ! Pusziii <44

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon köszönöm, hogy mindig írsz véleményt. Jó tudni, hogy tetszik, amit csinálok. Biztosíthatlak, hogy a következő fejezetben is érdekes dolgok fognak történni, érdemes lesz várni. :D Ha esetleg lerajzolnád Tris freskóját, szívesen megnézném. XD

      Törlés
  5. le kéne rajzolni Tris munkáját ??* Elrontottam :3 Sorry !

    VálaszTörlés