Fanfic fordítás: Megint te - 11. fejezet

Itt is van a Megint te 11. fejezete! Ez a rész is hosszabb valamennyivel, és egyre bonyolódnak a szálak.

A fordítás J.R. érdeme.

Az eredeti történet ITT olvasható.

11. Fejezet - Lauren

TRIS


Reggel mosollyal az arcomon ébredek. Hihetetlenül boldognak érzem magam, pedig kis híján szexuálisan zaklattak és kövérnek neveztek kevesebb, mint tíz órával ezelőtt. Talán, mert Jared egy seggfej viselkedése vagy Négyes kedvessége miatt, de úgy döntök, ez egy jó nap lesz. Boldogít ez az érzés, mert mostanában sokszor voltam morcos.

Elhatározom, hogy most merészen választom ki, mit vegyek fel, mikor előszedem még a beavatásom után vett ruháimat. A pontok nagyon csábítóak tudnak lenni, és el is költöttem rögtön őket, amikor először megkaptam őket. Egy szakadt shortot, egy sima harisnyát, fűzős bakancsot és egy szűk, hosszú ujjú pólót veszek fel.A hajamat kibontva hagyom a szokásos copf helyett. Tudom, hogy ez egy jó nap lesz. A jó nap része a jó hozzáállás. Ezért viszek Christinának egy kis kávét.

-Tris! Pokolian jól nézel ki. Dögösen - mondja csodálkozva. Mintha én nem tudnék megfelelően öltözködni.

- Kinek akarsz jól kinézni?- kérdezi kíváncsian.

- Magamnak.

- Bizos vagy benne? Biztos nem egy magas, jóképű valakinek, akinek esetleg egy szám a neve?

- Kinek? Négyesnek? Dehogy. Lehet, hogy barátok vagyunk, de ennyi az egész.

- Miért? Mondj egy jó okot, hogy miért ne kamatyolhatnátok!

Őszintén szólva nem tudok egyet sem. Vagy csak nem akarok.

- Idősebb...

- Hűha, az a két év korkülönbség áthatolhatatlan, mi?

- A munkatársam...

- Ó igen, együtt edzitek a beavatottakat, aminek egy hét múlva vége. - Annyira makacs.

- Figyelj, Chris, mennem kell. Majd később megbeszéljük. - Nevet, ahogy becsapom az ajtaját. A félelem szimulációs szobához sétálok.



NÉGYES


A fél órával hamarabb érek a félelem szimulációs szobába. Nem említettem Trisnek, hogy jöjjön hamarabb előkészülni. Olyan fáradtnak nézett ki tegnap este, és a radijának eseményei után ráfért az alvás. Istenem, mennyire utálom Jaredet.

- Hé, Négyes - szólít meg egy magas hang. Lauren.

- Szia - mondom nyersen. Igyekszem kedves lenni vele, de három éve elteltével még mindig kínosan érzem magam a közelében.

Nincs vele baj. Gyönyörű, bár ez leginkább a sminktől és az implantátumjaitól van. Kedves is, de leginkább a színlelt kedvesség és a csábító a hangja tehet róla. Ártalmatlan. De nem az esetem. Bár nem tudom nekem ki lenne az estem.

- Jared mesélte, hogy mi volt tegnap este és sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kerültél miattam - mondja. Valójában Tris miatt tettem.

- Megváltoztam, Négyes, tényleg. És azt szeretném, hogy visszaengedj magadhoz.

Meglep amit mond, különösen, mert sosem "engedtem" közel magamhoz. Annyi történt akkor éjjel, hogy egy bulin smároltunk, és a szobájába mentünk. Egy órát beszélgettünk. Vonzónak gondoltam, de nem igazán éreztem iránta semmit. Még nem éreztem senki iránt sem semmit. Nehéz szeretni valakit, ha téged sosem szerettek.

- Lauren. - Közelebb jön, alig egy centire állunk egymástól. Kigombolja félig az ingét. Mi a fenét képzel?

- Folytassuk ott, ahol abbahagytuk - mondja, majd megcsókol.

Nem tolhatom el magamtól. Azzal fájdalmat okoznék neki, és darabokra törne. Így vonakodva visszacsókolok. Visszataszítóan és agresszíven a nyelvét a számba tolja. Nincs jó íze. A kezét az ingemre teszi. Kínzó fájdalmat érzek, amikor a hatalmas macska karmait a mellkasomba mélyeszti. Minek ekkora köröm?! A padhoz nyom, és próbál rám mászni. Ez a helyzet kezd irányíthatatlanná válni.

Ekkor jön a megmentőm. Valaki kinyitja az ajtót, és egy sikolyt hallok. Tris? Hát persze, hogy ő az. Hiszen itt kell lennie. Ránézek. Érzelmek keverednek az arcán. Nem hibáztatom. A jelenlegi helyzetem elég zavaró. Elképedve néz rám. Olyan másnak tűnik. Annyira... dögös. A gondolat provokatív a helyzetemet tekintve.

Kábultan és roskatagon megpróbál kihátrálni, de neki megy a falnak, motyog valamit, majd botladozva kimegy a szobából. Gyorsan megigazítom az ingem, és utána megyek, Lauren pedig szorosan a nyomomban.

Tris odakint, a falnak támaszkodva áll.

- Szia, Négyes. Ezt meg kéne ismételnünk. Bocsi, Tris. Nem akartam a munkátokat zavarni. Úgy tűnik, te kaptad meg helyemet, tavaly ugyanez volt a feladatom. Négyes jó partner a ... munkában - mondja Lauren, majd elmegy.

Tris dühösnek tűnik.

- Nézd, Tris, tudom, hogy ez kellemetlen volt. Sajnálom...

- Nem kell bocsánatot kérned. Én sajnálom, hogy rátok nyitottam.

- Nem, izé, én valójában hálás vagyok érte.

- Mi? Miért?

- Igazából nem is kedvelem. Csak nem akartam fájdalmat okozni neki, ezért nem állítottam le. Még, ha nem is mutatja, de nagyon érzékeny.

- Ennek semmi értelme. Egyszer el kell mondanod neki.

- Tudom, de ő mindig azt akarja, amit nem lehet az övé. Majd megunja, és keres valaki mást.

- Ha te mondod. - Elkezd nevetni, én pedig értetlenül nézek rá. - Szabályosan lerohant, mi? Elég szarul nézel ki.

Következő fejezet >>