Fanfic fordítás: Bitter Cold - 12. fejezet


Megérkezett a Vészhelyzet, akarom mondani a Bitter Cold új epizódja! Nem véletlen a hasonlat, ez a fejezet felér egy kórházas sorozat valamelyik részével. Még jó, hogy sok Doktor House-t néztem... Azért így is megizzasztott a fordítás. Remélem ettől függetlenül tetszeni fog .:)

Jó olvasást, és most is jöhetnek a vélemények.

Az eredeti történet ITT olvasható!  A fordítás az író, mugglesarah engedélyével történik!



12. fejezet - Lélegzet




Szinte vicces, mit tud tenni a pánik az emberrel. Tobias ott térdel, a fejét odanyomva, ahol Tris szívének kell lennie, és vár. A csend túl hangos zúgása annyira megterhelő a számára, hogy nem sok minden másra tud gondolni. Csak így marad, és reménykedik.

Végül aztán a józan ész működésbe lép. Elhúzódik, és kiveszi a telefonját a zsebéből. Az ujjai remegnek, ahogy tárcsázza a 911-et, és visszafojtott lélegzettel vár, amíg kicseng. A szemei Trisre tapadnak, képtelen másfele nézni, hátha megmozdul, vagy más életjelet ad.

- 911, kérem ismertesse a vészhelyzetet - mondja egy nő a vonal túloldalán.

- Igen, üdv - válaszolja Tobias, miközben tízszer gyorsabban veszi a levegőt. - Én csak... ájultan találtam a barátomat a folyosón, és nem hallom, hogy verne a szíve.

- Rendben - feleli, a hangja még mindig nyugodt. - Tudnom kell, hogy hol van most, uram.

Tobias megadja neki a címet. Aztán a szabad kezét végigfuttatja Tris karján, az arcán, a mellkasán, valami reakcióban reménykedve.

- Legfelső emelet - teszi hozzá a végén.

- Egy mentő már elindult, hamarosan megérkezik. - Tobias elgondolkodik, az vajon meddig fog tartani. Úgy érzi, biztosan nem érnek ide elég hamar. - Most pedig meg kell tennie valamit, oké?

Tobias válaszképpen bólint, mielőtt eszébe jutna, hogy szóban is válaszoljon.

- Igen - mondja határozottabban, mint ahogy érzi magát.

- Keresett már pulzust korábban? - kérdezi tőle a nő.

Pulzus, tudja mi az. Emlékszik rá, hogy tanulták kilencedikben biológián.

- Azt hiszem. Mikor rászorítjuk az ujjunkat valaki csuklójára, igaz?

Meg sem várja a nő válaszát, mielőtt rátenné az ujját Tris csuklójára. Semmit sem érez. De kitartóan tovább keresi, ellenőrizve különböző pontokon is.

- Így is lehet, igen, de talán egyszerűbb megtalálnia a pulzusát a nyakán. Épp az álla alatt, ahol egy izom enyhén kiemelkedik a nyakon. Használja a mutató és a középső ujját, hogy leellenőrizze.

Kihangosítja a telefont, és az ujjaival elhúzza a saját kabátjának a gallérját Tris nyakáról, hogy hozzáférjen. Mikor érzi, hogy valami az ujjainál lüktet, egy pillanatig azt hiszi, menten összeesik a megkönnyebbüléstől.

- Érzek valamit! Habár nem túl erős.

- Remek - jön a válasz. - A mentő mindjárt megérkezik. Most pedig válaszolnia kellene pár kérdésre, menni fog?

- Igen - válaszolja gyorsan, az ujjait továbbra is Tris nyakára szorítja megerősítésképpen.

- Rendben, önt hogy hívják?

Mi a francnak kell tudnia az ő nevét?

- Tobias.

- Oké, Tobias. Megvan rá az esély, hogy a barátja beütötte a fejét, mikor elájult?

Tobias körbetekint, Tris a falnak dől, mintha hátraesett volna, de a feje úgy tűnik, rendben van.

- Nem hiszem, hogy beütötte.

- Jó - mondja neki a nő elégedetten. - Ebben az esetben arra fogom kérni, hogy nagyon óvatosan gondoskodjon róla, hogy vízszintesen feküdjön a földön, meg tudja ezt tenni, Tobias?

- Igen - feleli.

- Óvatosan tartsa meg a hátát és a nyakát olyan egyenesen, amennyire csak lehetséges.

Tobias tudja, hogy mi történhet, ha valakinek nyaki sérülése van, és nem tartják meg, mikor mozgatják. A pokolba kívánná magát, ha Tris őmiatta bénulna le. Olyan érzése van, mint ha ő volna képtelen mozogni, ahogy a kezei megdermedtek a lány előtt. Aztán megmozdulnak, a hóna alá nyúl, a kezei felfelé siklanak, hogy óvatosan megtartsák a fejét, és igyekszik egyenesen tartani, ahogy felemeli Trist éppen annyira, hogy le tudja fektetni.

- Most már vízszintesen fekszik - jelenti érdes hangon. Tris feje elmozdul, amint kihúzza alóla a kezét, és hallja, ahogy kissé felnyög.

- Remek - mondja ismét a nő neki, mintha ebből az egészből bármi is remek volna. - Figyelje tovább a pulzusát, és ha bármi változást észlel, szóljon. Vonalban maradok, amíg a menő oda nem ér, rendben, Tobias?

Ismét bólint, az ujjai visszatérnek a lány pulzusához, és ott tartja őket. - Most jobban érzem, azt hiszem.

- Azért, mert lefektette, ami segíti a vérkeringését - magyarázza neki, és Tobias hisz neki, még ha semmi értelmét nem látja a dolognak. Akárhogy is, legalább segített. Az jó.

Aztán Tris felköhög, újra és újra olyan erősen, hogy Tobias attól tart, hányni fog. Felnyög, mikor abbahagyja, és a kezeit a torkára szorítja. A szemei csukva maradnak, és nem tesz kíséreltet, hogy felkeljen. Ha találgatnia kéne, azt mondaná csak félig van öntudatán.

- Nem kapok levegőt - suttogja.

- Jön a segítség - mondja neki Tobias, a kezei ismét megdermednek. - Tris, én sajnálom.

Egy pillanatra kinyitja a szemét, de aztán gyorsan ismét becsukja.

- Miért?

- Itt kellett volna lenne! - A magyarázattól összeszorul a gyomra. Ahelyett, hogy itthon lett volna, egy ártatlan kiscsajt használt ki. - Rendbe fogsz jönni.

Ez a legtöbb, amit tenni tud, ahogy a lány zihál és köhög, aztán az összes megmaradt energia elszáll belőle, ahogy ismét elveszíti az eszméletét.

Végre nyílik a lift ajtaja. Négy férfi érkezik egy hordággyal és több táskányi felszereléssel.

- El az útból - mondják neki, és Tobiasnak nem is kell kétszer mondani. A sarokból figyeli őket, és hallgatja mit beszélnek. Szinte semmit nem ért.

Először lefejtik a kabátját Tris testéről, aztán elvágják a pólóját, egy szál melltartóban hagyva őt.

- Csökkenő légzés mindkét oldalon - jelenti a fickó, akinél a sztetoszkóp van. - Bár leginkább a jobb oldalon.

- Tegyük hordágyra, és indulás! . kiabálja egy másik, és Tobias kissé megigézve figyeli, ahogy szavak nélkül együtt dolgoznak. Trist egyenesen az oldalára fordítják, majd vissza a rikító narancssárga hordágyra; valaki más egy percet sem vesztegeve nyakmerevítőt tesz a lányra.

Tobias esküdni merne, ahogy a fények megcsillannak Tris fedetlen felsőtestén, hogy az enyhén kék árnyalatú. A látványtól ismét elönti egy pánikhullám.

- Magukkal mehetek? - kérdezi. ahogy mindannyian a lift felé indulnak.

A fickók megfordulnak, majd egymásra néznek, mielőtt egyikük, akiről eddig nem vette észre, hogy nő, megszólalna:

- Minden helyre szükségünk lesz, hogy ellássuk őt. Találkozunk a Northwestern Memorial Kórházban.

Mást nem tehet, mint némán bólint, ahogy a liftajtó becsukódik az orra előtt.

Ez az első alkalom, hogy Tobias hónapok óta használja az autóját. Meglepődik, hogy olyan könnyen beindul, mint egyébként. Nem is fecsérli gondolkodásra az idejét, kihajt a mélygarázsból az utcára, ahol kissé jobban felgyorsít, mint szükséges volna.

Tobias összességében mindig is élvezte a vezetést, de sosem látta értelmét a városon belül, ahol minden olyan közel van. Nem is említve, hogy akkor szeret vezetni, ha nem kell a dugóban ülnie, hogy húsz perc alatt megtegyen tíz saroknyi távolságot. Szerencsére késő este van, és ilyenkor vasárnap lévén mindenki kocsmázni megy, megengedve maguknak, hogy olyan részegre igyák magukat, amennyire szeretnék. Tobias ezt kihasználja, és gyorsan hajt.

Meghökkentő a számára, milyen hevesen reagált korábban. A szíve csak most kezd lassabban verni, és még mindig érzi, milyen izzadt a tenyere. A félelem valóságos, és elsöprő volt. Tobias nem tudja, mit tett volna, ha egy idegen feküdt volna ott. Persze, ugyanígy bepánikolt volna, és mindenképpen hívta volna a 911-et, de ennyire elhatalmasodott volna rajta a félelem?

Azonban mást nem tehet, mint magát hibáztatja, amiért nem ragaszkodott jobban hozzá, hogy akkor kórházba vigye Trist. Egyértelműen nagyon beteg volt, nem csak annyira, amit tizennyolc különböző köhögéscsillapítóval helyre lehetett volna hozni. Tobias tehetett volna többet is, próbálkozhatott volna keményebben, tovább akaratoskodhatott volna. A lány semmit nem tudott enni magáért ebben a helyzetben.

Befordul a Northwester Memorialhoz, és szabálytalanul leparkol az egyik mozgáskorlátozottaknak fenntartott helyre. Berontva a kórház ajtaján, egyenesen a regisztrációs pulthoz vonul.

- Miben segíthetek? - kérdezi az ott ülő hölgy.

Odaér mellé, nem törődve azzal, hogy helyet is foglalhatna, és igyekszik erős hangot megütni.

- Egy lányt keresek, nem rég hozták be mentővel.

Bólint, és párszor nyomkod valamit a számítógépén.

- Mi a neve?

- Tris - válaszolja automatikusan. A pult mögött ülő hölgy még néhányszor kattint, és összehúzza a szemöldökét. - Bár nem tudták a nevét, mikor behozták.

Felnéz rá, majd bólint.

- Igen, Jane Doe néven van bent. Milyen kapcsolatban van vele?

- Uh - dermed le Tobias; bizonytalan benne, mit is mondjon. Ha azt mondja, csak a barátja, talán a közelébe sem fogják engedni, vagy mondanak meg neki bármit is. De ha azt mondja, hogy családtag, akkor elvárják tőle, hogy olyasmit is tudjon, mint például Tris vezetékneve. - Jó barátja vagyok.

- Tudna esetleg segíteni a regisztrációban? - kérdezi felállva az asztalától, a háta mögötti asztalhoz megy, majd néhány papírral tér vissza. - Csak néhány aláírásra és információra lenne szükségünk.

Megfontolja a hallottakat. Semmi információval nem tud szolgálni, de mást nem is, az aláírásokat megteheti.

- Miért kell az aláírás?

A papírokat elé tolja az asztalon, egyértelműen nem érdekli, hogy nincsenek rokoni kapcsolatban Trisszel.

- Csak a számlázáshoz és a kezelések jóváhagyásához.

Gyorsan átfutja őket, és ráfirkantja a nevét. Majd ő kifizeti a számlát, és mindenképpen engedélyezi, amit kell.

- Most már mehetek és láthatom? Rajtam kívül nem jön hozzá senki , talán segíthetek annyival, hogy elmondom, mi történt.

Bólint, mintha nem is igazán érdekelné.

- Csak foglaljon helyet a váróban, én meg szólok a főnővérnek, és meglátjuk, ő mihez kezd.

- Rendben, köszönöm - válaszolja, majd megfordul, és a váróterembe sétál. Mások is vannak ott; egy srác elzöldülve rókázik egy vödörbe, egy idősebb nő takaró alatt reszket, és van egy fickó, akinek a hüvelykujja furcsa szögben áll. A többiek úgy tűnik, rendben vannak, mint ő maga is.

De őszintén Tobias úgy gondolja, ő festhet a legrosszabbul a váróban. Nem tud uralkodni magán, és fel alá járkál, a hajába túr olyannyira, hogy meggyőződése, az összeset ki fogja tépi. Tudja, hogy mindennek tetejében még sápadt is. Korábban sosem járt egy sürgősségi várótermében, legalábbis nem komoly esetben Mikor az édesanyja meghalt, az ágyában aludt, megfeledkezve az egészről. A várakozás minden bizonnyal a legrosszabb rész volt.

Nem több, mint két perccel később a hölgy visszatér egy széles mosollyal az arcán.

- Most már mehet, uram, keresztül csak ezen a kétszárnyú ajtón, majd forduljon balra a liftnél - mondja neki, miközben leolvastatja a kártyáját, így az ajtó kinyílik.

Tobias megköszöni neki, s belép, keresztülsiet a többi helyiségen és a lifteken, majd balra fordul, ahol a folyosó kiszélesedik. Bal felől még több szoba, míg a jobbján felbolydulást pillant meg, amiben mentőápolók és egy hordágy is szerepet kap. Jobbra indul.

A káosz rettenetes, mikor odaér, és ez megrémíti.

- Alacsony a vérnyomás, csökkenő légzési mindkét oldalon, és nyilvánvalóan kék árnyalat a bőrön. Már húsz perce oxigént adunk neki, amitől halvány javulás mutatkozik - olvassa le a mentős nő a kórlapról.

- Ki talált rá? - kérdi az egyik nővér, aki épp Tris mellkasát hallgatja.

- Valami srác, azt mondta, a lakása előtt esett össze. Eléggé rémültnek tűnt, így gondolom ismerik egymást, de egyértelműen más társadalmi körökből valók.

- A véroxigén szintje még mindig alacsony - jegyzi meg valaki, amint felpittyeg az egyik gép. - Intubálnunk kell, ha az értékei nem emelkednek hamarosan.

- Az EKG szerint a szíve a normálisnál jóval gyorsabban ver.

- Elvégezzek egy artériás vérgázvizsgálatot?

- Valaki szerezzen helyet a CT-ben!

- A pupilla rendben összeszűkül.

- A reflexei úgy tűnik jól működnek.

A szavak és az orvosok szaladgálnak Tobias körül, és egyiküknek sem tűnik fel, hogy ott van, mikor ő csak rájuk figyel. Legalább három nővér és egy orvos, plusz a mentősök állnak ott, és úgy tűnik, elég sok mondanivalójuk van. Talán ha tudná is, mit jelent mindaz, ami elhangzik, lehet nem fájna ilyen szörnyen a feje.

- Francba, az oxigénszintje túl alacsony. Valaki hozza ide az intubációs kocsit.

Tobias szörnyülködve nézni, mi történik ekkor. A doki hátrahúzza Tris fejét, és kinyitja a száját, belevilágít egy furcsa formájú zseblámpával, mielőtt megfogna egy csövet, és lassan leengedné a torkán. Tobias kis híján öklendezni kezd, ahogy nézi.

- Ellenőrizzék a légzés javulását - mondja, ahogy elkezd pumpálni egy lufihoz hasonló dolgot, ami minden alkalommal újra felfújódik, miután kiszorította belőle a levegőt.

- Jelentősen javult - mondja az egyik nővér, aki Tris fedetlen mellkasát hallgatja. - De határozottan gyulladással van dolgunk.

- Fenébe, hogy engedhette , hogy ennyire elfajuljon?

- Meglehetősen biztosak vagyunk benne, hogy hajléktalan - válaszolja a menős. - A kabátja elég nívósnak tűnt, de borzalmasan koszos volt, és a ruháit is hetek óta hordhatta már. Erről nem is beszélve - mutat Tris lábára, akit láthatóan nagyon rég óta nem borotváltak.

- Szégyen - mondja a doki. - Ilyen fiatalon ilyesmivel birkózni.

Az egyik nővér leteszi a telefont, és közbevág.

- A CT átütemezte a következő beteget, most vihetjük.

- Rendben emberek, hallották. Menjünk.

Kioldják az ágyon lévő féket, és elkezdik valahova máshová tolni Trist, immáron a csővel a torkában.

- Elnézést - szólal meg végre Tobias, ahogy elhaladnak mellette.

A doktornő megáll, és hozzá lép.

- Te vagy az a barát, aki rátalált? - kérdezi.

- Igen, én vagyok - feleli, és nézi, ahogy eltűnnek Trisszel a folyosón. - Rendbe fog jönni?

Az orvos jóindulatúan rámosolyog.

- Megígérem, hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy rendbe hozzuk. Mit gondol, tudna válaszolni nekem pár kérdésre?

Tobias bólint, és követi a nőt a helyiségbe. A doki oldalra lép, és leül, Tobias pedig kihúz vele szemben egy széket, majd ő is helyet foglal.

- Rendben, kezdetnek meg tudná mondani a barátja nevét vagy a születési dátumát?

Tobias megtorpan és elgondolkodik, mégis milyen barát.

- Csak annyit tudok, hogy a keresztneve Tris. Nem ismerjük egymást túl rég.

- Értem - válaszolja a nő, bólint, ahogy előhúz egy jegyzettömböt a zsebéből. - Nos, biztos vagyok benne, hogy nem túlzottan ismerheti a kórtörténet részleteit, de kérem, válaszoljon amire csak tud, oké?

Ez elméletben elég jól hangzik.

- Tudja, milyen régóta beteg a barátja?

Ezt tudja. Elgondolkodik rajta, mikor kezdődött a csúnya köhögés. Azon a péntek reggelen, mikor kávét vitt neki a szabadnapján.

- Azt hiszem két hete.

- Tudja miért nem nézette meg magát korábban?

- Nincs biztosítása - válaszolja bizonytalanul, hogy elmondja-e nekik, miszerint a lány hajléktalan. Egy része szinte biztos volt benne, hogy Tris nem akarná, hogy mindenki tudja. - Reménykedett benne, hogy magától rendbejön.

- Tudja esetleg, hogy dohányzik, vagy korábban dohányzott-e?

Statisztikailag Tobais tisztában van vele, hogy nagyobb eséllyel cigizik, mint hogy nem, de nem igazán tűnik olyan típusnak a számára.

- Tudomásom szerint nem.

- Az jó - bólint a doktornő, és ír tovább. - Feltételezem, nem ismeri a családjának a kórtörténetét vagy az övét.

- Attól tartok nem.

- Van valami allergiája, amiről tudnunk kéne? - Tobias vállat von. - Valószínűleg nincs cisztikus fibrózisa.

- Azt sem tudom, az micsoda - válaszolja őszintén. Hallott már róla egyszer-kétszer a tévében, de nem törődött vele túlzottan.

- Nagy valószínűséggel tudna róla, ha a barátjának az lenne. - A hangjából ítélve a doki meg is válaszolta a kérdést. - Bármi esélye a terhességnek?

Most valóban nem tudja, mit feleljen. Mert van rá esély, nem igaz? Tobias meglehetősen biztos volt benne, hogy akkor este, mikor Tris elsétált azzal a faszfejjel, nem ölelkezni mentek haza.

- Lehetséges, talán. - Elmereng, vajon a doki azt hiszi, hogy őmiatta.

- Korábban használt valami drogot?

- Nem, amennyire tudom. - De lehetett, nem? Végülis nem ezért kerülnek az emberek az utcára, a drogok miatt? - Tudja, mikor fog magához térni? - rukkolt elő végre ő is egy kérdéssel.

- Azért ájult el, mert alacsony volt az oxigénszintje, ahogy a vérnyomása is. Biztosak vagyunk benne, hogy nagyon súlyos tüdőgyulladása van, ami túl sokáig maradt kezelés nélkül. A teste okozta az eszméletvesztést, így védve magát. - Elhallgat, és kedvesen rámosolyog. Úgy tűnik, mintha az orvosok mindent kedvességből tennének. - Most, hogy intubálva lett, arra számítok, hogy hamarosan fel fog ébredni. Antibiotikumokkal kell kezelnünk, amilyen hamar csak lehet, és reméljük, hogy a fertőzés nem terjed szét a vérében.

- Mi történik, ha mégis? - Fél a választól, és a doktornő arcát elnézve, minden oka meg is van rá.

- Szepszis léphet fel, ami egy rendkívül veszélyes betegség, ha nem kezelik időben. - A választól meghűl a vér az ereiben, és ismét csak arra tud gondolni, hogy hamarabb be kellett volna hoznia. - Sajnálom, elfelejtettem megkérdezni a nevét - kérdezi tőle.

Arra a nőre emlékezteti, akivel a 911 másik végén beszélt. Hülyeségnek tűnik megkérdezni az ő nevét, mikor Tris az, aki lehet épp haldoklik.

- Tobias Eaton - válaszolja mégis, a hangjában nyoma sincs a korábbi érzelmeknek.

- Nos, Mr. Eaton, értesítjük a fejleményekről. Itt maradhat a szobájában, és megvárhatja, rendben?

Tobias fásultan bólint, majd a doktornő távozik. Most mi legyen, gondolja. Lassan vasárnap hajnali két óra, és csak annyit tud tenni, hogy mereven ül egy kórházi szobában, rettegve attól, hogy a lány, akinek még a vezetéknevét sem tudja, talán nem fogja túlélni.






7 megjegyzés:

  1. Júj Bai nagyon szépen köszi az új fejezetet ^3^ Hát még tiszta szerencse hogy sik Dr Houst néztél anno :D Volt olyan szó amit kétszer kellet elolvasnom mire kitudtam mondani.Nagyon nem tetszik nekem ez a Tris családi korképes dolog :/ Annyira sajnálom Tobiast :c Már álaig várom a következő részt hátha ott többet megtudunk Tris családi hátteréről :) Nagyon szépen köszönöm hogy fordítod ezt a fantasztikus fanfic-et <4

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ne tudd meg a tüdőgyulladásnak milyen nyakatekert neve van, mire rágugliztam, hogy mi a fene az... Kisebb agyvérzés volt.
      Tris családi háttere miatt én is a következő fejezetet várom, csak én a 42.et... Azért közben is kiderül majd pár apróság, nyugi.
      Én köszönöm, hogy mindig írsz véleményt, és olvasod, így már megéri minden héten órákat foglalkozni vele :) <4

      Törlés
  2. Dr. Bia, nagyon jó lett ez a fejezet is! Megérte az erőfeszítést. Bár nagyjából tudom, hogy mi lesz a folytatás, azért nagyon várom a következő fejezetet. Köszi szépen, és csak így tovább!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kérem a doktori címem ezután, azt hiszem megérdemlem. :D Köszi szépen, igyekszem! :)

      Törlés
  3. Jó lesz majd többet tudni Tris családjáról is. Viszont ebből a fejezetből megint tanulhattam új orvosi szavakat, hála Neked drága Bia! Rá is kerestem a neten. Köszönöm ezt a részt is.
    sicu555

    VálaszTörlés
  4. Jó lesz majd megtudni többet Tris családjáról. Viszont tanultam egy pár orvosi szót, utána is néztem a neten, hála Neked Doktornő! Köszönöm ezt a részt is!
    Sicu555

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szívesen :) Én is sok újdonságot tanultam, így valami jó is származott ebből a fejezetből :)

      Törlés