Jó olvasást! Most többet nem fűzök hozzá, olvassatok tovább!
Inked - Tetoválva
2. fejezet
A második felfed.
Épp, hogy megnyertem a legutóbbi párbajom. Véresre vertem Ericed, törött orrából karmazsin szín vér folyt. A földön végezte, eltorzult arccal, nyöszörögve. Azt hiszem, pár fogától is megvált. Mégis tovább csépeltem. Amar szedett le róla, és penderített ki a helyiségből.
A szakadék alján ülök, hagyom, hogy a vízpermet lehűtse a haragomat.Egy halom jó okom lenne, hogy mérges legyek Ericre, de most alig tudom felidézni ezeket. Lepillantok duzzadt ökleimre; nem bírom ellazítani őket. Rá sem ismerek arra a személyre, akivé lettem.
Azért csatlakoztam ehhez a csoporthoz, hogy bátor legyek, erősnek érezzem magam, hogy többé ne kelljen meghunyászkodnom az apám előtt. Most már az ő arcát látom, ha a tükörbe nézek. Többé nem vagyok benne biztos, hogy idetartozom.
Felsóhajtok, lábra küzdöm magam, és elindulok felfelé, egyik lábamat teszem a másik elé, újra és újra. Még két óra takarodóig, aztán mikor felkelek, megint nézhetek szembe az egésszel.
Mikor felérek, látom, hogy nem én vagyok az egyetlen, akinek rossz napja van. Zeke barátja, Shauna ül a korlátnál, a lábát a mélybe lógatja. Az arcán zúzódások, a haja kibontva, ami takarja a szemét. Megtorpanok. Nem bízok meg senkiben, bár ez a lány sok veszélyt nem rejt magában - Shauna a legrosszabb harcos a Bátornak született beavatottak között. Esélyes, hogy kibukik közülük.
Felnéz, megpillant engem, ahogy ott állok, miközben eltűri a szemébe lógó tincseit. A szeme vörösek, de könnyeket nem látok.
- Heló, Négyes. Hallom, szétrúgtad Eric seggét - szólal meg, hangja erőtlen és remegő. - Szép munka.
- Ez nem olyasvalami, amit ünnepelni szeretnék.
- Igaz, én se szeretném… - feleli élesen. - Jason feltörölte velem a padlót, és ő lassabb, mint egy Barátságos a békeszérum hatása alatt.
Összeráncolom a homlokom, majd leülök mellé. Jason elég jó harcos, erős a jobb horga, de nem túl éles eszű. Shauna képes lenne legyűrni egy kis taktikával.
- Te csoportváltó vagy. Egyébként hol tanultál meg így verekedni? - kérdezi.
Utálom az ilyen jellegű kérdéseket. Ki van zárva, hogy elmondjam neki, hogy erőszakban nőzzem fel, ami akaratlanul is megerősíti a reflexeidet és eltorzítja az erkölcseidet - így alkalmas is van a Bátrak kiképzéséhez.
Vállat vonok. - A Szerencsétlen Harcosok Klubjában.
Rám néz, hatalmas szemekkel. - Komolyan.
A szememet fogatom. - Dehogy. Te mindig ilyen hiszékeny vagy?
Felnevet, és megüti a vállamat.
- Nézd, nem kell, hogy kigyúrt állat legyél, hogy megnyerd ezeket a meccseket. Használd ki a gyorsaságod, és fedezd fel az ellenfeled gyenge pontjait.
- Megmutatnád nekem? Pár tippet, úgy értem - néz rám könyörgő szemekkel.
Visszanézek rá. Ez a lány az én kihívásom. Alig ismerem, de segítségre van szüksége.
Megragadom a korlátot, és felhúzom magam. Kinyújtom a kezem, tenyérrel felfelé, egyenes karral. Felém nyúl, megragadja a kezem, én pedig segítek neki felállni. Lenézek összefonódó kezeinkre. Az Önfeláldozók jelképe vált valóvá. Talán mégse sikerült teljesen magam mögött hagynom.
- Gyerünk, Shauna. Verjük össze egymást.
Késő éjjel Tori üzlete felé tartok remélve, hogy már csak ő lesz ott. Megpillantom őt a pult mögött, egyedül, miközben a számítógép kijelzőjére mered. Halkan csukom be magam mögött az üvegajtót.
- Újabb tetoválást akarok.
Megugrik ijedtében.
- Az istenért, Négyes! Felszerelek neked egy csengőt vagy valamit. - Elismerően mér végig. - Elég késő van. Várhat holnapig?
- Sajnálom. Csak… szeretném, ha nem szereznének róla tudomást.
- Miért? Egy lány neve lenne? Nem valami jó ötlet - feleli mosolyogva. Amint az arckifejezésemet megpillantja, lehervad a mosolya.
- Az Önfeláldozók jelképét szeretném.
- Ez határozottan nem jó ötlet.
A földet bámulom. - Tudom jól, hogy nem az. De ez is a részem.
Megragadja a karom, és az üzlet hátsó részébe ráncigál, és elhúzza a függönyt. Megpördül, hogy rám nézzen, szemében aggodalom látszik.
- Négyes, ez veszélyes. A csoport a vér előtt, emlékszel?
- Ennek semmi köze a vérhez - morgom. Járkálni kezdek. - Ez a gondolataimról szól, a… törekvéseimről. Ez többet jelent nekem, mint a Bátrak, rendben?
Tori dermedten néz rám, arca sápadt. - Négyes - mondja, halk és sürgető a hangja. - Milyen eredményt kaptál az alkalmassági vizsgádon?
Csodálkozva nézek rá. Soha nem beszéltem senkinek az eredményemről, és most se éreztem késztetést arra, hogy megosszam vele. De valami a szemében mégis beszédre késztetett.
- Önfeláldozó. Miért?
- Ki felügyelte a tesztet?
- Egy Őszinte nő. Azt hiszem Tara volt a neve.
Tori megdöbbentnek tűnik. - Egy Őszinte azt mondta neked, hogy Önfeláldozónak minősülsz?
A szemébe nézek. Egy oka lehet a reakciójának. Azt hiszi, az Őszinte asszony hazudott nekem. De az lehetetlen.
- Pontosan.
- De te mégis a Bátrakat választottad?
Mogorva tekintettel fonom össze a karjaimat. A döntésem nem tartozik rá.
- Tori, megcsinálod azt a tetoválást, vagy sem? Mert ha te nem vállalod, találok mást, aki megteszi.
Komoran elmosolyodik. - Ne, szerintem jobban teszed, ha rám bízod. Csak... ne mutasd meg senkinek.
Levetem a pólómat, és lebámulok a bordáimat nyaldosó lángokra. A tűzre, ami megváltoztatott. Az Önfeláldozók egybefonódó kezei felfednek engem. Természetesen elrejtem őket.
- Senki sincs, akinek meg akarnám mutatni - motyogom.
Tori felemel egy szürke tintás tubust, és elkapja a pillantásom.
- Még nincs. De majd lesz.
folyt. köv...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése